Ez a felszólítás 1984-ben, a Figaro házassága próbáinak egyikén hangzott el, a szolnoki Szigligeti Színház hangosbemondójából, ahol El Kazovszkij volt a darab díszlet- és jelmeztervezője, Szikora János pedig a rendező.

El Kazovszkij első, nagyszínházi tervezői feladata volt ez a darab, de már a sokadik közös munkája Szikora Jánossal. „Képzelhetik, mennyire örültek a színészek a nehéz vasvért-szerű, hatalmas abroncsos ruháknak, amelyeket El tervezett számukra. A színház lakatosműhelyében kellett rájuk kalapálni. De aztán később megszokták, megszerették – ahogy őt magát is.”

Találkozásuk El Kazovszkij Dzsan-Panoptikum című performansz-sorozatához kapcsolódott, amelyet a rendező akkoriban látott. Szikora éppen látványtervezőt keresett a megálmodott Jean Genet által írt Paravánok (1962) című darabhoz, amely algíri háború vége előtt néhány hónappal íródott, és a háború őrületéről, annak szinte szürreális értelmetlenségéről szól.

Mivel nagyon tetszett neki El Kazovszkij Dzsan-Panoptikuma, megkereste a művészt és felkérte a közös munkára. Azonnal kiderült, hogy rendező és művész „vevő egymásra”. Kiderült ugyanis, hogy Jean Genet El Kazovszkij egyik kedvence, így nem is nagyon kellett kapacitálni arra, hogy eleget tegyen a felkérésnek. A Paravánt szabad improvizációk összességére fűzték fel, az extravagáns színpadi látványt a karakteres jelmezek, az El Kazovszkijtól megszokott harsány színek, valamint ifj. Rajk László díszlettervei adták.

Különös módon ezt az első közös munkát nem láthatta színházi közönség, mert az „értelmes színház nevében” megtiltották bemutatását. Szikora úgy döntött, hogy a most nyíló El Kazovszkij kiállítás megnyitóján ezt a soha be nem mutatott darabot idézi fel, és a próbákból kimaradt elemeket összedolgozva állít emléket El Kazovszkijnak. „Pontosan emlékszem ezekre az elemekre, ezekből áll majd össze ez az önálló performansz. Van egy grafikám tőle, a Vándorállat a libikókán, El Kazovszkij személyes ajánlásával. Ez a szöveg fontos a performansz szempontjából.” – avatott be a részletekbe Szikora János.

„El jobban szeretett táncosokkal dolgozni, mint színészekkel: fontos volt számára a test, a forma és a szépség. Ezt mind megtalálta a táncban, a táncosokban. Valamiért El szerette összekötözni a színészeket, táncosokat, szeretett a kötözéssel kísérletezni – ezt mindenképpen szeretném belevinni a performanszba. Az egyik improvizáció alkalmával a táncosok különböző testrészeit kötözte össze, akik huzalokkal kapcsolódtak egymáshoz. Mivel ezek a kötések feszesek voltak, így egy ember legkisebb mozdulata is teljesen átalakította az ott kialakult kapcsolatok struktúráját” – mesélte a rendező.

Szikora János a Vörösmarty Színház négy táncosával készül a performansz bemutatójára, amelynek zenei alapját Debussy Szent Sebestyén oratóriuma adja majd. A látvány és a táncosok ruhái is az El Kazovszkij által tervezett jelmezeket idézik fel. A Vándorállat a libikókán című performansz 2015. május 17-én 18 órakor lesz látható a Csók István Képtárban.

(Fotók: Beaumarchais: Figaro házassága díszlet- és jelmeztervei. Szigligeti Színház, Szolnok, 1984., rendező: Szikora János, forrás: www.elkazovszkij.hu)