Pintér Balázst, a bodajki Hang-Szín-Tér Művészeti Iskola szobrászat tanárát kérdeztük a Kortárs Művészeti Fesztivál ideje alatt futó, Üzenet a PET-palackban című művészeti akciójukról. Az akció eredményeként az iskola diákjai által készített alkotásokat láthattuk a Museum Cafe udvarán.
„Gyömrei Anna, a Museum Cafe egyik vezetője talált meg ezzel az ötlettel. Vele régóta ismerjük egymást, voltak már közös munkáink, és a Hang-Szín-Tér diákjaival állítottunk is ki a Museum Caféban. Nagyon örültem a megkeresésnek, és rögtön a 9. osztályosokra gondoltam, mert tanítom őket és tudom, hogy egy nagyon jó csapat. Aztán bekapcsolódott a 13-14. évfolyam is, de ők már önállóan dolgoztak. Igazából egy kreatív feladatnak fogtuk fel ezt az egészet, tehát a gyerekek szabadon alkothattak, mindenki azt csinálta, amit szeretett volna. Teljes szabadságot kaptak, így lehetőségük volt kihozni magukból a kreatív énjüket.
Születtek különféle állatmotívumok, domborművek, kisplasztikák és nonfiguratív alkotások is. És hogy mit üzennek ezek a palackok? Igazából szerintem nem is a palackok üzennek, hanem az alkotók. A palack igazából csak egy ürügy, egy divatos ürügy, jó értelemben véve. És szerintem mi nagyon jól ki tudtuk használni ezt az ürügyet. Az üzenet amúgy annyi, hogy van egy csomó fiatal tehetség, akiket meg kell fogni, meg kell ragadni valahogy. És ezért jó ez a fesztivál, mert alkalmat ad arra, hogy felkarolja őket és hagyja, hogy megmutassák magukat. Hogy ők is lássák: amit csinálnak, az fontos. Mert hiába van az iskola, hiába vannak szülők, akik látják, nem elég. Tudniuk kell azt is, hogy mennyire gazdag a kreativitásuk.
A fesztivál ideje alatt pedig annyi publicitást kapnak, hogy egyszeriben fontossá válik az az egyszerű, a hétköznapokon végletekig háttérbe szorítható dolog; az az érzékeny, finom és törékeny valami, ami a kreativitás, a tudás. Az itt nem szorulhat háttérbe. A másik fontos dolog, hogy azonnali visszacsatolást kapnak arról, hogy amit csinálnak, az jó. Látom, ahogy sorban söprik be az elismeréseket. És ez továbbvihető, továbbéltethető. Hiszen már most alig várják, hogy jövőre is itt lehessenek!”
Fotó: Vadász Imre
A kezdeményezés az alapötlet Annától nagyon jó, de sajnos a művészpalánták nem teljesen jogosan söprik be a babérokat, tekintve, hogy az úgynevezett műalkotások színvonala nem nagyon üti meg azt a bizonyos mércét (mondom ezt úgy, hogy a végeredményen kívül a folyamatot is szemmel követhettem), kettő darab valamirevaló műtárgy született – a gondolkodó ember, és a fára akasztott szitakötő – ami egyik sem az ő kezük munkája, az egyiket egy lelkes művész vendég, a másikat konkrétan a kávézó egyik kreatív dolgozója készítette, néhány órás munkával, míg a többi roppant összetett művet (irónia!!!) hetek alatt, tucatmagukkal készítették a diákok….Csak a pontosítás végett.