„Marhára szeretjük ezt csinálni!”

Minden évben, május közepén, egy szombati napon megtelik a Bory-vár minden zuga koncertező zenekarokkal, különféle előadókkal, tüzet fújó akrobata lányokkal, kiállítással és persze emberekkel, akik talán egész évben erre a népszerű székesfehérvári programra várnak.

Az egyik szervezőt, Szepesi Imrét, a MéhKasAula Kulturális Egyesület elnökét kérdeztem, hogy mi minden történik a Jam-Bory-vár megvalósulása előtt, és arról, hogyan tudják évről-évre ilyen lelkes közönséggel megtölteni a várat.

Jam-Bory-vár

„A Bory-vár éves programjának modellezése elkezdődik már közvetlenül a rendezvény után. Tehát mi már most gondolkodunk a jövő évi programon. Ahogy járunk a MéhKasAula csapatával – együtt, vagy külön-külön – különböző fesztiválokra az országban, folyamatosan figyeljük a fellépőket, zenekarokat. Ha látunk olyat, amit nagyon színvonalasnak és odaillőnek gondolunk, felhívjuk rá egymás figyelmét: „Hú, láttam egy jó koncertet, előadást itt vagy ott, jó lenne őket elhívni a Bory-várba!” Valahogy így vannak ezek az ötletgyűjtések. Ezzel kezdődik.

Azt, hogy odaillik-e a program, egyrészt a Kortárs Művészeti Fesztivál szellemisége alapján döntjük el – ami egészen tág fogalom – egyfajta kortárs, trendi vagy ehhez hasonló értékrend alapján, amit nem is lehet megmagyarázni, hogy pontosan micsoda. Ebből az eklektikus stílusból válogatva azért mi mindig szeretnénk az általunk elképzelt minőséget is képviselni.

Jam-Bory-vár

Ahhoz, hogy a várban biztosan jó hangulat lehessen, az egész programot úgy kell kialakítanunk, hogy bevonzzunk 500-700 látogatót. Ennyi ember legalább kell ahhoz, hogy abban a nagy, tágas és zegzugos térben az alaphangulat meglegyen. Tehát figyelünk arra is, hogy olyan együttest hívjunk meg, amelyik viszonylag ismertebb, ezért behívhatja a tömegeket. De a tapasztalat alapján úgy hiszem, majdnem teljesen mindegy, hogy milyen programot szervezünk oda, a közönség úgyis eljön.

Voltak kísérletek arra, hogy úgymond ’nagy nevekkel’ töltsük meg várat, például amikor Lajkó Félixet és Brasnyó Antalt hívtuk meg, de az ő nevük mégsem hozott akkora közönséget, mint azt vártuk volna.

Jam-Bory-vár

Mindig szeretnénk megszólítani a különböző korosztályokat, ezért gondolunk arra, hogy a fiataloknak is legyen valami ’mostani’ együttes, és legyen az idősebb korosztálynak is egy, de az olyasvalami legyen, amivel közben a fiatalabb korosztályt is tudjuk szocializálni más zenei irányzatok felé. Mert azt veszem észre, hogy az utóbbi években a fiatalok már nem annyira kíváncsiskodnak más zenék után, mint amit hallanak a rádióban. Van egy-egy népszerű banda, azt szeretik és nem is nagyon érdeklődnek más iránt. Meg kell mutatni nekik, mennyi jó zenekar van még.

Teljesen konkrét és jó példa erre a mostani program: a bólézáshoz az atmoszférát egy jazz együttes teremtette meg, ami tökéletesen odaillett, azután a jamaicai gyökereket hozó együttes (a The Mighty Fishers) húzta tovább az ívet, amelyik főként a fiatalokat mozgatta meg, és végül a Guča Partyzans Brass Band, amelyik mindegyik korosztályhoz szólt. Látható, hogy volt egy tudatos íve a szervezésnek.

Volt olyan, hogy erre az ívre nem annyira figyeltünk, mint a Didgeridoo Fesztivál (2002) esetében, hiszen az egy tematikus program volt, máshogyan állt össze. Mi egy összművészeti estet szeretnénk összeállítani minden évben. Ezért szerepel a programban kiállítás is, ami évek óta a Vagyóczky-terembe kerül. Ez egy jó fórum a kiállító művésznek is, mert akár hétszáz ember is láthatja a munkáit. Egy nap alatt, mert ugye, ez egy egynapos kiállítás. Egy csomó dilemma van ilyenkor, hogy ki legyen az alkotó, milyen alkotások kerüljenek fel? Most például az utolsó pillanatban jött az ötlet, hogy Pallag Zoli városantropológiai témájú fotói kerüljenek fel. Marha jó volt! Főként az volt a jó, hogy mivel a megnyitóra egy ’celebet’, Frazon Zsófia néprajzkutatót kértünk fel, a terem zsúfolásig megtelt. Talán most voltak a legtöbben megnyitón a várban. A többi, az már a szokásos programelem. Amelyik jó, azt az ember az évek alatt megtartja, beépül a programba. Itt van például a Moire helyszín – az kell. Ezt Mester (Kovács István) és Goma (Nagy Gábor) csinálja évek óta, vagy persze, a tűzfújók a Pirkompániából, ők is kellenek.

Jam-Bory-vár

Az idén egyébként a különböző street-art típusok képviselői is belekerültek a programba, így a Fonalkommandó, vagy a pécsi Retextil. Nagyon jó az a fajta tolerancia a Vár részéről, hogy rábólintottak és megengedték még azt is, hogy behorgolják az oszlopokat, a vár különböző elemeit, szobrait. Vagy, hogy a tavaszi Restaurant Day-jel egy napra esett a programunk, és a Bory-vár, teljesen függetlenül a MéhKasAulától, befogadta a Restaurant Day aktív kis csapatát is. És a Mohai Mentát is a teáival. Mert ez például egy új elem a várban, hogy megjelentek ezek a különböző ’food-irányzatok’ is. Valahol nagyon jó ez, mert önmagát gerjeszti, vagyis talán inkább maga a város gerjeszti ezt a folyamatot, azon kívül, hogy a Kortárs Művészeti Fesztivál, vagy a MéhKasAula és a Bory-vár, ez a triumvirátus ad egy keretet ennek, és befogad minden programot, ami odaillik. Ez egy nyitott és befogadó esemény, és ez nagyon fontos.

Jam-Bory-vár

Persze, ahhoz, hogy ez flottul menjen, kell legalább tíz ember, aki részt vesz a szervezésben. Mert tudni kell, hogy amíg a közönség hallgatja valamelyik koncertet, addig a kollégák a háttérben húzgálják a vezetékeket, hogy estére fényben úszhasson a vár. De mi marhára szeretjük csinálni ezt az egészet! Végülis, ez az egyesületünk top programja. Sokkal jelentősebb programunk ez, talán az eklektikája miatt, mint bármelyik másik, amit még szervezünk. És nem beszélve arról, hogy ez a legnépszerűbb programunk is, itt kapjuk a legtöbb lehetőséget az élettől arra, hogy bemutathassunk egy komplexen megszervezett programot. Ebben pedig minden benne van, a pénzügyi oldal, a szervezés és a mi szellemiségünk is.”

(Fotó: ÖKK és Hegedűs László, Hege)