Fény­ér­zé­keny­ség

Szolnoki Szabolcs kiállítása
Mikor:
2016. május 14. 11:00
Hol:
Új Magyar Képtár
Székesfehérvár
Megyeház u. 17.
Kategóriák:
Címkék:

SZIKMMegnyitó: 2016. május 14., szombat 11.00 óra
Megnyitja: Bordács Andrea művészettörténész
Közreműködik: Vízer Dániel jazzénekes
Megtekinthető: 2016. június 19-ig, keddtől vasárnapig 10.00–18.00 óráig
 
 
Szolnoki Szabolcs Székesfehérváron élő fiatal festőművész képei fura látomások. Látomások, mivel az amúgy statikus jeleneteknek a többnyire elnagyolt, lazúros festésmód álomszerű sejtelmességet kölcsönöz. A valóság és a képzelet határán billegő történetekben a hiány, a nem jelen lévő dolgok hangsúlya meghatározó. A hiány többnyire az ember hiányát jelenti. Az alapjaiban ember lakta, uralta tereket inkább a növények és az állatok veszik finoman birtokba. Műfajilag nehezen besorolhatók, noha többnyire dominál rajtuk a szobabelső, egy berendezett tér, azaz az enteriőr vagy épp egy alig észrevehető zsáner. Terei divatos bútorokkal berendezettek, melyekben domináns szerepet kapnak az ülő alkalmatosságok és a növények.

Szolnoki Szabolcs: Zoé világa

Szürreális jeleneteinél gyakran nem eldönthető, hogy a humornak vagy épp a drámának lehetünk szemlélői. Szolnoki az emberi lét konfliktusait finom utalásokkal fogalmazza meg képein.

Munkáit sokszor átszövi egyfajta finom vágyakozás, szereplői kitekintenek a képek teréből, a mesterséges környezet és a benne élők viszonya megbomlik és véletlenszerűvé válik. Az alakok néhol fátyolszerűvé, áttetszővé, jelzésszerűvé válnak, nem uralják saját életterüket.

„Úgy gondolom, hogy a kortárs festő nem mentesítheti magát a körülötte lévő világ hatásaitól, társadalmi feszültségektől. A hangulatok, az érzelmek keresik és megtalálják az útjukat a festményhez. Mindez a témától független, nem számít más, csak a kifejezés. Maguk a címek is képesek többletjelentést adni, de ez a funkciójuk nálam másodlagos. A képeim egyenként egy-egy történetet mesélnek el, de összefüggő, organikus egészet is alkotnak. Maga a dokumentálási célzattal történő festés hidegen hagy, engem a lelki természetű dolgok ábrázolása érdekel.

Képeimet csak nagy vonalakban tervezem meg, hagyom, hogy festés közben a kezemet a pillanatnyi és a mindent körbelengő hangulat vezessen, így a festmény az irányított véletleneknek is köszönheti létezését” – írja Szolnoki Szabolcs.

Képeink a megnyitóról
Fotó: Lőrincz Miklós