Barátok, ismerősök, tisztelők, művésztársak és tanítványok – szépszámú közönség gyűlt össze Pinke Miklós gyűjteményes kiállításának megnyitóján a Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületében pénteken. A Rétegek című tárlat szeptember 17-ig látogatható, s mint a művész maga bejelentette, ez idő alatt több alkalommal programokat is szerveznek majd ide, a képek közelébe.

„Ahogy érzékelem, a jelenlevők közül valamilyen módon mindenki kötődik Pinke Miklóshoz, nincs szükség arra, hogy az alkotót a közönség szívébe ajánljam” – Gerber Pál képzőművész személyes hangú megnyitójában felidézte, 1991-ben találkozott először Pinke Miklóssal Agárdon, akivel aztán évtizedekig nem látták egymást, de az első találkozás élménye mégsem gyengült, sőt, Pinke tartósan az egyik legfontosabb ember lett az életében.

„Nekem több, mint festő, és természetesen több, mint művész, még azzal együtt is, hogy most éppen kiállítását nyitjuk meg… Számomra személyisége a mű, a totálmű, amelyen valójában indirekten dolgozott.

És hogy másnak mi Pinke? A kályha. Akitől el lehet indulni. Az atya. Aki gondozza, ápolja a növényeit. Sokaknak a kiindulópont… Sorolni lehetne azokat, akiket Pinke Miklós bocsátott útra, látott el meghatározó instrukciókkal, segített szárnyat bontani. A szárnybontók közül néhányan kinőtték magukat és hatalmas fesztávokat érnek el. Egy szép hasonlattal: ő a zsengék alatt a táptalaja, a pétisó.”

A képekről szólva Gerber úgy fogalmazott: a személyiségből fakadnak a témák; a sallangmentes, póztalan alkat a címadást is meghatározza.

„Hová, hová? – kérdezi két kép címe címe is. Közönségesen megszokott, akár laposnak nevezhető kérdés, de megszédít a mélységével, amennyiben életünkre vonatkoztatva egzisztenciális alapkérdéssé válik. Egyszerre oly mértékben lesz súlyos, hogy válaszolni is képtelenek vagyunk rá… Megkapó ebben az anyagban, hogy nincs benne teátrális tiltakozás; hiányzik belőle a körülmények vádolása és az önsajnálat, helyette a dolgok sztoikus konstatálása és az azokon való felülemelkedés van. Hol talál ehhez erőt?” – tette fel a kérdést Gerber Pál, aki végül azzal a kívánsággal fejezte be: „Ha lehetne… Pinkét minden kávézóba! Többet belőle…”

„Féltem ettől a kiállítástól, mert nagyon sok volt az anyag, a festmény, amiből válogattunk Pinke Miklós műtermében” – Izinger Katalin művészettörténész, a kiállítás kurátora elmondta, kétszer annyi képet hoztak el a múzeumba, mint amennyit most a falakon látni, de aztán gyorsan megtalálták a helyüket a képek. „Régóta adósa volt már a Szent István Király Múzeum ezzel a kiállítással Pinke Miklósnak, de örülök, hogy eddig vártunk” – jegyezte meg a kurátor, akinek a művész külön köszönetet mondott a türelméért, és bejelentette: mivel hosszú ideig, négy hónapig, szeptember 17-ig lesz nyitva a tárlat, úgy gondolták, lesznek majd itt programok néhányszor ez idő alatt. Elsőként is mindjárt egy zenés irodalmi rendezvény, amelynek házigazdája Czinki Ferenc író lesz május 25-én, aztán pedig a június 24-én, a Múzeumok éjszakáján várják az érdeklődőket: azon az estén a Leonardo Jam együttes koncertezik itt, a zenekaralapító képei között.

Fotó: Lőrincz Miklós