Időpont: 2016. június 3., péntek 20.00 óra
Műsoridő: 90 perc
Belépő: 900 Ft, jegyek a Fezen Pontban (Marosi Arnold utca 1.) kaphatók

(Fotó: Greg Goodale)

Sena Dagadu – ének, szöveg
Márkos Albert – cselló
Gryllus Samu – basszusgitár
G. Szabó Hunor – dob
Varga Vince – mozgókép

A négyszáz éves Shakespeare-szonettekhez nyúlt vissza a találóan W.H.-nak elnevezett formáció, s az örökbecsű költeményeket a mai kor zenéjével párosítja. A nevet attól a máig ismeretlen úriembertől kölcsönözték, akinek a nagy író dedikálta szonettjeit. „To Mr. W. H.” – áll az 1609-ben kiadott versgyűjtemény elején. W. H. úr kilétét azóta is homály fedi, és a mögötte rejlő személyről számos elmélet látott napvilágot. A zenekart 2006 őszén alapította Márkos Albert csellista-zeneszerző. A hazai zenei élet legkülönbözőbb területeiről ismert alakjaival (akik zeneszerzők és előadók is egyben) hozta létre a produkciót, így Gryllus Samu lett a basszusgitáros, ütőhangszereken és dobon G. Szabó Hunor játszik. Azt az örömöt pedig, hogy a szonetteket eredeti nyelven hallhassuk, a hazai hip-hop élet legjelentősebb dívájának, MC Senának köszönhetjük, a költemények ugyanis mind angolul hangzanak el.

(Fotó: Kiss Zoltán)

A koncerteken persze gondolnak mindazokra, akik nem értik maradéktalanul a Shakespeare-i angolt: kivetítőn az eredeti szonettek facsimiléi, illetve a magyar (vagyis a koncertnek helyet adó ország nyelvén íródott) fordítások láthatók. A bemutatkozó album 2009-ben jelent meg (a 400. évfordulóra) Shakespeare’s Sonnets címmel. Tizenhárom költeményt választott ki a zenekar, melyeket a legkülönfélébb zenei stílusokkal párosítva zenésített meg. Az előadásokban keveredik a kortárs improvizatív zene, a klangfarbe Musik, a free jazz, a modern jazz, az abstract hip-hop, a spoken word, és különböző zenetörténeti utalások is felfedezhetők a dallamok között. A második albumukon további tíz költeményt zenésítettek meg.

(Fotó: Greg Goodale)

A szonettek témája: szerelem, szerelmi háromszög, szókimondó szexualitás és mindaz, ami ezzel jár; a szonettek anyaga a paradoxon, így tehát stílusuk is paradox. A reneszánsz emberének igen jó füle volt a szójátékokra, a szavak egymásra való visszhangoztatására, sőt olvasva is könnyedén észrevette az anagrammákat és a grafikus átfedéseket. A W. H. pedig megzenésíti és kivetíti a szonetteket, hogy a mai kor emberének fülét és szemét kápráztassa el. A két- és sokértelműség Shakespeare-nél a költőiség eleven eszköze, a pajzánság pedig nem tiltott, hanem egyenesen kívánatos, mint legfőbb teremtőerő – akárcsak a magyar reneszánsz virágénekekben vagy Balassi, Rimay és Gyöngyösi (és később még Csokonai) verseiben. A megzenésítés megeleveníti a szöveg asszociációs struktúráját és a versek nyelvi és retorikai működését.

(Fotó: Kiss Zoltán)