A NARTcore Meggyes Ádám (trombita, tárgyak) és Kováts Gergő (laptop, szaxofon) formációja. Meggyes Ádám a Liszt Ferenc Akadémián végzett, legtöbben talán az Irie Maffia trombitásaként ismerik. Kováts Gergő szintén képzett jazz-zenész, szaxofonosként több projektben feltűnt már. Székesfehérvári fellépésük különleges, egyszeri – kifejezetten iski Kocsis Tibor és Bartis Attila Luna-estjéhez kapcsolódott. Az est után Rosta Helga beszélgetett velük.

Kováts Gergő: Ez a program úgy alakult, hogy Gyuri (Kiss György) – régi jó barátunk –, egyszer csak felhívott engem, hogy lesz a kiállításon ez az est, amihez keresnek zenét, és ránk gondolt. De szólt előre, hogy azért ez egy kiállítás, nem azon a széles spektrumon mozgó zene kell ide, mint amit általában játszunk, hanem tényleg a kiállításhoz kapcsolódó. Összeültünk, összedugtuk a fejünket Ádámmal, hogyan tudnánk mi ehhez kapcsolódni. Arra jutottunk, hogy egyrészt lehet utalni a holdra szállás körüli időknek az elektronikus zenéire, illetve Gyuri konkrétan javasolt nekünk egy ilyen nagyon állandó, folyamatosan szóló drónszerű hangzást, ezeket összeállítottuk otthon, és ezt hoztuk el ma.

R.H.: Lehet, hogy most hülyeséget mondok, de mégis, én úgy láttam onnan hátulról, ahol ültem, mintha egy tejhabosítóhoz hasonló tárgyat is használtatok volna. Tényleg az volt, vagy csak annak látszott?

Kováts Gergő: Nem, az tényleg az volt. Egyszer sor került rá, amikor egy mély hangot facsartam ki belőle. Igazából a kísérleti elektronikus zenészeknél ez már egy teljesen sztenderd hangkeltő eszköz. Van egy rezonátor test, ami jelen esetben egy salátástál, ami fémből van, ezért nagyon jól rezonál, és mindenféle hangokat lehet így kicsalni belőle.

Kováts Gergő – laptop

R.H.: Volt valami előre meghatározott tervetek, célotok a ma estére, vagy csak belemerültetek a Hold-témába?

Kováts Gergő: Hát, igazából nagy vonalakat képzeltünk csak el. Illetve mindig megvolt fixen a kiindulási pont, hogy milyen hangzásból indulunk ki. Ezeket általában Ádám teremti meg, én meg szépen lassan átveszem tőle és formálom tovább.

Meggyes Ádám: Jelen esetben ez például úgy történt, mert ez volt az egyik feladat is, hogy valamennyire reflektáljunk a képekre, vagy arra, amit Bartis Attila felolvas, és valahogy ezt az atmoszférát megteremteni úgy, hogy egyébként valamennyire önmagunk is maradjunk mindeközben. Kezdetben megpróbáltam a képekre összpontosítani, de annyira magával ragadó volt Bartis Attila felolvasása, hogy az olyan atmoszférát teremtett meg, ami elvitte végül is a hangulatot és a gondolataimat abba az irányba, amiről ő felolvasott. És ezért is, amikor volt egy vidámabb szöveg, azt hiszem a második szettben, amikor humorosabb dolog is volt benne, akkor én is egy vidámabb hangulatba mentem el, ami általában nem jellemző ránk. Már nem a vidámság miatt, hanem zeneileg. Ilyenkor pedig mindabból, amit én csinálok, gazdálkodik Gergő is, abból hozza össze a többi dolgot, az elektronikus részt, utána meg dobáljuk a labdát jobbra-balra egymásnak.

Meggyes Ádám – trombita, tárgyak

R.H.: Tehát, ha jól értem, akkor nem ismertétek előtte a szövegeket?

Meggyes Ádám: Nem. Annyit tudtunk, hogy miből fog felolvasni, én pedig tőle csak A vége című művét ismertem, az alapján volt egy képem arról, hogy hogyan ír. Nagyjából azért tudtam, hogy mire számíthatok, de nem tudtam, hogy pontosan melyik részt fogja felolvasni, és azért az sokat számít. Azt sem tudtam például, hogy a Hold a téma. Illetve, a képekről tudtuk, csak azt nem, hogy ő is ennyire szorosan kapcsolódik majd ehhez. iski Kocsis Tibor műveiről kaptunk anyagot, pár képet, meg a kiállítás plakátját is, ez alapján tájékozódtunk, készültünk.