Dés András és zenésztársainak rendhagyó formációja a kötött és szigorú zenei elemeket ötvözi az improvizációval. Az együttessel június 8-án, szerdán este fél nyolctól lehet megismerkedni a Pelikán Udvarban (esőhelyszín a Pelikán Kamaraszínház), a belépés ingyenes. Dés Andrással Rosta Helga beszélgetett.

„Nehéz dolog a zenéről beszélni, pláne a saját zenénkről. Mert nem szeretném gondolatokkal, meg szavakkal lekötni az emberek figyelmét. Hogy miben más ez a formáció, mint a többi? Abban, hogy itt a nagyon kötött, szigorúan megírt (zenei) részeket a szabad improvizáció köti össze. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy olyan, mint amikor kirándulsz, és egy meghatározott útvonalon, egy kijelölt ösvényen haladsz, és ezt figyeled. Ez egy szűk, szigorú ösvény és erősen koncentrálsz, miközben haladsz rajta. Aztán egyszer csak kiérsz egy tisztásra, előtted a tágas tér, és onnantól már rajtad áll, hogyan haladsz tovább, hogyan közelíted meg a következőt. Aztán megint jön egy ilyen ösvény, megint azon haladsz, és már látod a következő tisztást, ahol pedig megint ott vár a totális szabadság.

A trió hangzása is ilyen: a hangszereknek archaikus hangzása is van, talán már több ezer évre visszamenőleg is lehetne találni ilyet, de emellett pedig közben elmehetünk valami elektronikus őrületbe is. Végletes ez a trió, mert végletes eszközökkel operálunk. És ez egyáltalán nem egy hagyományos felállás, már a hangszereket – két gitár és ütőhangszerek – tekintve sem az.”