Szerelem, szerelmi háromszög, erotika képezi a négyszáz éves Shakespeare-szonettek alapját, amelyeket eredeti nyelven, a mai kor zenéjével párosítva hallhatott a közönség az idei Kortárs nyitónapján Sena Dagadu és a W. H. előadásában.

Sena Dagaduval a magával ragadó, fantasztikus W. H. Performing Group Shakespeare-estje után beszélgetett Rosta Helga.

– Hűha! Nagyjából minden kérdést elfelejtettem, amit előre kigondoltam, annyira az előadásotok hatása alatt vagyok még!

– Ez egy olyan előadás, ami mindig elvarázsol, mindig elvisz egy másik világba: egy mélyebb, személyesebb, burkolt-eltitkolt helyre. De mindenkit! Mert a Shakespeare-szonettek eleve maguk is mélységesek, sokrétegűek, viccesek, és annyi minden van bennük, hogy nem lehet szétszedni! Ezekkel a csodálatos zenészekkel, Gryllus Samuval, Márkus Alberttel és G. Szabó Hunorral szerintem ez megél, megtalálja a helyét. Velük életre kelnek a szövegek, értelmek, mélységek és rétegek a zenében. A zenekar Márkus Albert csellista kezdeményezése. Nem is mondok dátumot, de azért jól emlékszem, amikor odajött hozzám, és azt mondta: „Sena, figyelj! Én kigondoltam valamit! Zenésítsünk meg Shakespeare-szonetteket!” Nagyjából kiröhögtem. „Tényleg?” – kérdeztem, mert én akkor éppen nagyon az underground, a hip-hop, a funky, vagy már nem is tudom miben voltam éppen, de az biztos, hogy valami teljesen másban. Talán még azt is megkérdeztem, hogy „Miről beszélsz? Szonettek? Mik azok a Shakespeare-szonettek? Mit akarsz te tőlem? Versek és Shakespeare? Hogy én énekeljek Shakespeare-verseket?” Úgyhogy elsőre nem nagyon tudtam, hogy mi jöhet ki ebből. De mivel Berci nagyon sokat dolgozik színházban, és van tapasztalata a színházi zenével, meg Gryllus Samu is annyira sokrétű és tapasztalt zenész, zeneszerző, tanár, és persze, Hunor is, hogy igazából az én „nem tudásom” pont elfért mellettük, mert volt tere. És miközben ennyi csodálatos tanár és fantasztikus zenész van körülöttem, nem nagyon merem elengedni magam. Felvállaltuk, és belementünk és egymást terelgettük, hogy kiforrjon az ötlet, és idáig eljusson!

– Nagyon szép volt, ahogy játszottatok együtt, egymással!

– Köszönjük szépen! Ez az egyik legjobb része a koncertnek, hogy sok minden improvizatívra van hagyva, van tér arra, hogy a szemünkkel kommunikáljunk egymással, és közben nem feltétlenül tudjuk, hányszor fog egy kör lemenni vagy, hogy a másik mit fog éppen csinálni. És ez egy olyan jófajta zenei szabadság, ami fontos ehhez az előadáshoz.

– Úgy érzem magam még most is, mintha mindent átéltem volna, amiről ezek a szonettek szólnak.

– Ennek örülök! Sokat gondolkodtunk azon, hogy Magyarországon vagyunk, de angolul énekeljük a szonetteket, mivel az az eredeti nyelve, és ráadásul eredetiben, a reneszánsz angollal. Az elején nekem is sokat kellett dolgoznom vele, egyrészt, hogy egyáltalán megértsem. Meg is kértük Nádasdy Ádámot, magyarázza el, segítsen megérteni a szöveget, hogy tudjunk alá zenét, hangulatot, meg drámát rakni. Úgyhogy, először egy kicsit félve vártuk, hogy mit szól majd a közönség, ha nem érti a szonetteket. Ezért próbálkoztunk először azzal, hogy kivetítettük a szövegeket, de az meg elvette a figyelmet arról, ami a színpadon ment. Végül is, szerintem nagyjából most már ott vagyunk, hogy átjön az érzelem, és az sokkal hangosabban beszél, mint amikor olvassuk a szövegeket. De általában az emberek az előadás után hazamennek, és megkeresik a szonetteket, és persze el is olvassák őket. Mert érdemes, abszolút érdemes.

– Talán így kellene tanítani a Shakespeare szonettjeit.

– Már mondták, hogy be kellene menni az iskolákba, és tanítani ezt. Mert mindent könnyebb zenésítve, ugye. Tudod: „Ábécédé! Rajtamkezdé”! Csak mondjuk ezt Shakespearrel. (nevet) Lehet, hogy ilyen is lesz egyszer. De ehhez az kell, hogy eljöjjenek a koncertre. És elég nehéz bevonzani egy 16 évest azzal, hogy „Hé, gyere el este egy Shakespeare-szonett előadásra!” Ha én 16 éves lennék, egy ilyen szövegre csak fel-le nézegetnék, és elsétálnék. Egyébként sokan, és sok fiatal is, az én másik zenei hátterem miatt jön el, és érdeklődik a dolog iránt. Aztán meglepődik, hogy mennyire szórakoztató, érdekes, mély, átélhető! Úgyhogy, ez így jó dolog. Csak mondani kell mindenkinek!