(A Budapesten, a Semmelweis Egyetem Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban bemutatott (2014) anyag kiállítása)

Megnyitó: 2015. május 14-én, csütörtökön 17 órakor
Megtekinthető: június 12-ig
Nyitva tartás: hétfő–péntek 10–17.30 óráig
A kiállítást a közönség figyelmébe ajánlja: Szabó Sándor András nyugalmazott mérnök
Közreműködik: Bergerné Szőnyi Anna és Kalas Beatrix hegedű-brácsa duó, a Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és AMI tanárai
Honlap: http://aranybulla.gstudio.hu, http://naomiszabo.blogspot.hu/, https://hu-hu.facebook.com/sznonogallery, http://sznono.blogspot.hu/, http://fehervarart.hu/dsp_tag?id=71, http://naomiszabo.com/
Támogató: TEMI

A kiállítás címe az ősrégi zarándokút, az El Camino, magyarul a Szent Jakab-út elnevezésére utal, mely a kelta időkben a Tejút szimbóluma volt, mára azonban a legtöbb ember életében a kihívásokat tartogató ’bakancslista’ szinte kihagyhatatlan célpontjává vált.

Mindannyian úton vagyunk, életkortól függetlenül, ha a változás körforgását vesszük alapul. Ez a folyamat legszemléletesebben a gyerekek fejlődésén keresztül követhető. Belső utazás is ez azonban, ahol a kincse­ket, értékeinket útközben fedezhetjük fel, személyes tapasztalataink, önmagunkkal és másokkal való kap­cso­lódásaink által. Szabó Noémi festőművész a gyermekkor különböző stációi bemutatásával, az eltérő ko­rok egy-egy jellemző aspektusát emeli ki munkáin.

Mimikri

Mimikri című képe hitvallás a változás képességéről. A változás-biztonság kettős érzése ölt testet a kisfiú alakjában, aki egyben minden bennünk elő gyermeket is szimbolizál. A mimikri azt a viselkedést jelöli, ami­kor egy élőlény felveszi vagy utánozza egy másik élőlény vagy a környezet mintáját, színét, külalakját, sza­gát, viselkedését. Ez a viselkedési kultúra egyfajta alkalmazkodás a változáshoz. A képen a kisfiú ka­pasz­kodik ahhoz a világhoz, mely a biztonságot jelentette idáig a számára. Ezt a világot egy szoborként áb­rázolt anya alakja személyesíti meg. A ruha redőiben jelennek meg a kisfiú világának a motívumai. Az új vi­lágot jelképezi egy nagyon ősi, erőteljes szimbólum, a páva, mely a megújulást, a változást, az erőt, vé­del­mezést testesíti meg. József Attila Altató című versében ír a határtalan álmokról, melyek mind a válto­zást is magukban hordozzák.

„A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, –
aludj el szépen, kis Balázs.

Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.”

A magasabb megismerés úttörője, Rudolf Steiner gondolatai megkapóan árnyalják a mindennapi létezésben megbújó csodák nyelvét, a felfedezést: „Az egész élet olyan, mint a növény, amely nemcsak azt foglalja ma­gában, amit a szemnek tár oda, hanem rejtett mélységeiben még egy jövő állapotot is hordoz. Aki előtt nö­vény van, mely először levelet hord, nagyon jól tudja, hogy egy idő után a levelet hordó száron virágok és ter­més lesznek. És a növény rejtekén már most megvannak a csírák ehhez a virágzáshoz és terméshez. Azon­ban hogyan mondhatná meg bárki is, milyenek lesznek ezek a szervek, aki csak azt akarná kutatni a növényben, amit az jelenleg tár szeme elé. Az képes csak rá, aki a növény lényegével megismerkedett.”

Mama, gyere, mondd el a titkot – részlet

Utunk megtétele, beteljesítése sokszor járhat nehézségekkel az útvesztők erdejében, melyek először bizony­ta­lan, gátló tényezőknek látszanak. Erről vall a gyermeket ábrázoló festmények ’Illegitimi non carborundum’ címet viselő legfrissebb darabja. A történetek szerint ez a latin kifejezés a háború idején lét­rehozott táborok legendássá vált karcolata volt, a falakba vésve. A próbatételek nagyságát a monda- és me­sevilág is őrzi. Hans Christian Andersen dán meseíró A rendíthetetlen ólomkatona világhíressé vált tör­té­nete az egyik legszebb példája a megvalósíthatatlannak hitt feladatok legyőzésének képességéről és annak mély­be vetett hitéről. A festményen a pauszpapírba égetett kis csónakban fél lábon álló alak motívuma utal a mesére. Ez a kép a központosított szabályok és az egyén, a szellem győzelme kettőségéről, a kitartásról szól.

A kiállítás témája alkalmából válogatott művek hűen tükrözik a művész alkotói módszerét, melyet követ­ke­ze­tesen alkalmaz: az anyagokkal való kísérletezés, a színek térbeli megjelenítése, a felületképzésekhez hasz­nált különböző struktúrák mind-mind egy sajátos képi világ részévé vált művészetében.

„A forma-szín-kompozíció harmóniáját keresem. Sokszor a kompozíció érdekében feláldozom a formát, megvágom az alakjaimat. Keresem ennek a formának a közegét, és ekkor alakul bennem a háttér felületének és a kompozíció viszonyának különös együttállása, a harmónia.”

Fes­tészetében sokszor alkalmaz kivágásokat: egy kép általában több darabból áll össze, melyek a hiányzó részekkel együttesen alkotnak egységet. Hosszú évek óta műveit fára készíti; tudatos választás ez, mely nem az ikonikus hagyományok felelevenítéséről szól, hanem nyers, kezeletlen felülete által vált hátterei szer­ves illesztékévé, illetve nagyméretű, kiemelt testrészletei hordozóivá. Legutóbbi munkáin a fa vá­szon­nal való ötvözésében és a különböző, látszólag egymással ellentétes anyagok összeillesztésében találja meg az egyensúlyt.

Az emberi test összetett szimbólumainak, gesztusainak kutatása az egyetemi évei óta tartó rajongásának tár­gya és arctalan test-képeinek központi motívuma.

A legkézenfekvőbb művészi téma, az emberi test megjelenítése évszázadok óta foglalkoztatja a művé­sze­ket. De talán soha nem kerültünk olyan közel a lélek porhüvelye, a test mélyebb rétegeinek megértéséhez, mint napjainkban. Míg az előző korok művészei az emberi testet a maga tökéletességében, szent kánonok szerint, egy ősi harmóniát sugallva mutatták be, a jelen korunkra sokkal inkább jellemző a kendőzetlen őszinteség, az idealizálás nélküli megmutatás. A test gyengeségeivel, hibáival és deformitásával együtt jelenik meg, a média által sugallt tökéletes fiatal és eszményi testtel ellentétben. Olyan őszinte állásfoglalás ez, ahol a művészek saját valóságának hű bemutatása az egyetlen mérce. Jelen kiállítás bemutatása is többek között erre tesz kísérletet.

Szabó Noémi festőművész (Székesfehérvár, 1984)
A Székesfehérvári Művészek Társasága tagsági jogviszony kezdete: 2014. október 18.

Tanulmányok
2006–2008 Magyar Képzőművészeti Egyetem, MA / Vizuális nevelőtanár, Budapest
2003–2008 Magyar Képzőművészeti Egyetem, MA / Festészet, Budapest
1998–2003 Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola / Grafika, Székesfehérvár

Publikációk:
Hidden Treasure Art Magazine Yearbook 2014, Volume II., London, 2014
No Barking Art Magazine – Body exploration, London, 2014
European Who Is Who Association Életrajzi Lexikon, 2013
M Art Magazine, München, 2012
Irodalmi Centrifuga – Sebek és forradások – Deák Csillag, 2012
Irodalmi Centrifuga – A Little boy és a Romlás virágai – Kölüs Lajos, 2012

Díjak:
2011 „Változatos megyéink az Európai Unióban”, Székesfehérvár, 3. díj
2011 Fejér Megyei Őszi Tárlat, Székesfehérvár, Csók István Képtár
2006 József Attila” Versillusztrációs Pályázat, Budapest, Aranytíz Művelődési Központ, Különdíj
2005 Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV), Rajz és vizuális kultúra, 5. díj
2005 „Petőfi Sándor” Országos Versillusztrációs Pályázat, 3. díj
2005 „Fejér Megyei Diáknapok” Művészeti Fesztivál, Székesfehérvár, 1. díj
2002 „Fejér Megyei Diáknapok” Művészeti Fesztivál, Székesfehérvár, 1. díj
2002 „A környezet, amiben élünk” Művészeti Pályázat, 2. díj
2001 „Nemzeti emlékhelyem”, Országos Művészeti Pályázat, Ösztöndíj Gottinghambe
2000 „Ady Endre” Országos Versillusztrációs Pályázat, 2. díj
1999 „Biblia 2000” Megyei Rajzverseny, 1. díj
1998 „1848/49-es Forradalom- és szabadságharc” Országos Rajzpályázat, 1. díj