„Valahogy meg akartam mutatni magam”

Először 1987-ben, a Liget Galériában állított ki, később több helyre hívták fotóival. 2013-ban a londoni Tate Modern A Bigger Splash, Painting after Permormance című tárlatára hívták meg, és állították ki egyik munkáját. Most Székesfehérváron, A Szabadművelődés Házában látható egy válogatás Ujj Zsuzsi fotóiból.

A megnyitó napján, a Csókolom együttes és a Puszi zenekar koncertje után beszélgettünk a fotók keletkezéséről és sorsáról.

„Az itt látható képek 1985–91 között készültek, ez most egy válogatás a sorozataimból, de azért belátható általuk az az anyag, amit az évek alatt készítettem. Akkoriban a Liget Galériába jártak a barátaim és nagyon sok fotós volt közöttük. Én nem nagyon értettem, hogy mit csinálnak, vagy inkább azt nem, hogy minek? Aztán később találkoztam Hajas Tibor munkáival; és akkor az egy nagy felismerés volt nekem. Vagy inkább úgy mondom, hogy szíven ütöttek a munkái. Rájöttem, hogy másra is lehet használni a fényképezőgépet, mint ahogy én azt addig a környezetemben láttam. Ez indított arra, hogy valahogy én is megmutassam magamat.

„Valahogy meg akartam mutatni magam”

Nekiálltam önportrékat készíteni, de nem csak úgy ’natúrban’; hanem úgy, hogy ki-vagy átfestettem magam hozzájuk. Mindig leírtam előre, hogy mit szeretnék látni majd a képen, de csak szavakkal, kis cédulákra a beállításokkal. Ez nagyon jó volt, mert végül sosem az lett belőle, amit én az agyamban előre elképzeltem, hanem valami más.

Vannak olyan fotók, amiket önkioldóval készítettem, és van, aminél megkértem valakit, hogy segítsen. Ott van például a Trónusos, amin van egy asztal, az asztalon egy szék, én pedig a széken ülök – biztos lejárt volna az önkioldó, mire oda fölmászom. A Szülős képemnek kifejezetten jót tesz ez a homályos technika, mert így legalább nem látszik, hogy az élességet is csak úgy hasra állítottam be.

Évekre bontom a fotóimat, van hat vagy hét különböző darabszámú sorozatom – annyi, ahány évig tartott nálam ez a dolog a fotózással. Már nem foglalkozom ezzel, nem fogadtam meg semmit, azt sem, hogy többet nem, ez így alakult. Most nincsenek itt azok a képek, amiket afféle lezárásnak éreztem, és azóta nem is tudtam überelni magamat. Nem hiszem, hogy újra olyat tudnék csinálni, ami nekem jó lenne.”