Hamis memória

Igaz volt-e valaha a boldog gyermekkor, vagy az emberiség aranykora? A múzeumok valósága imitáció-e, vagy hamisítás? Akarunk-e emlékezni, jogunk van-e emlékezni dolgokra vagy tilos ez? Megbocsáthatók-e kegyes kis hazugságaink? Ezekre és még számtalan hasonló kérdésre igyekszik választ adni a képzőművészet nyelvén az a kiállítás, amely május 15-én, pénteken 18 órakor nyílik a Pelikán Galériában.

Ugye, minket nem csal meg az emlékezetünk! Mi mindenre világosan emlékezünk, mikor, kit, mit, mivel, kivel, hogyan, miért… kinek mit mondott, akkor erre én azt válaszoltam… stb. Az nem lehet, hogy én rosszul emlékszem…

Hamis memória

Pedig a memória esendő! Sőt – egy idő után megszépülnek a dolgok. Átalakulnak, színesednek, kristályosodnak, kemény igazságokká válnak. Kijelentő mondatokká lesznek az események a történelemkönyvben. Aztán egy nap a hősökből antihősök lesznek, teljes tételek mállanak szét egyik napról a másikra. Így éltek őseink, mondjuk magabiztosan, és holnap egy felfedezéstől megdől a tudományos tézis. Emberek jönnek elő és tűnnek el az idő süllyesztőjében, hőstettek válnak gonosztettekké.

A Székesfehérvári Művészek Társasága tematikus csoportos tárlatát, amelynek meghívott vendégművészei Gerber Pál és Borsos Lőrinc, Pallag Zoltán költő, író nyitja meg május 15-én, pénteken 18 órakor, közvetlenül a fesztivál megnyitója után. A június 19-ig megtekinthető tárlat kurátora Pinke Miklós.

Részletek a programajánlóban »

Hamis memória