Mint Beller Róbert írta a székesfehérvári Kortárs Művészeti Fesztivál első 15 évét bemutató könyvben: a fesztivál a művész-zászlók kihelyezésével veszi kezdetét. Így van ez most is, 2015-ben, a tizenhatodikon.

A művész-zászlót nem Fehérváron találtuk ki. E műfaj Magyarországon a szombathelyi textilbiennálékon, majd triennálékon már rendszeres vendég volt, de itt mi egy kicsit másképp csináljuk, mert nem beltérben vagy árkád alatt sűrűn, hanem szép főutcánkon utcaöltözet gyanánt használjuk, mint egy szép sál egy szép hölgy vállán. 1996 óta több mint 40 zászló készült csak azért, hogy itt lobogjon.

Az idei művész-zászlót Doromby Mária textilművész készíti

Volt zászló, ami csak egy alkalmat bírt, elhasználódott hamar; volt, aminek elkészültéhez csak támogatást adtunk, így az egyszeri kifüggesztés után a művészé maradt; és voltak, amiket letéptek, vagy 9 méteres magasságból elloptak.

Volt év, mikor sok új született, mert pályázati támogatás (is) érkezett rá.

Az elmúlt év időjárása kegyetlen volt a zászlókhoz, de a legjobbak kisebb-nagyobb javítások után idén is lobogni, ragyogni fognak. Ismét örülhetünk Ecsedi Mária szép darabjainak is.

De lesz, lehet, kell lennie legalább egy újnak, gondolták a szervezők. Elég késő volt már, mikor kiderült: lesz, lehet ismét fesztivál, és kigazdálkodható egy művésztől egy munka. (Pályázat kiírására a rövid idő miatt gondolni sem lehetett). Megbíztunk hát egy olyan alkotót, akinek korábbi munkája bizonyította, hogy alkotója tud művészzászlóul. 7 évvel ezelőtt készített alkotásai is állják a sarat. Szépen mozognak a széltől hajtva, nem csavarodnak fel a tartókötélre a Móri-árok szelétől sem. Alkotójuk megtalálta a városunk szimbólumait, de intuícióján átszűrve egyénivé is tette azokat. Korábbi zászlai az Országalma és egy bástyafal motívumát dolgozták fel. A mostani munkára Doromby Mária Ferenczy Noémi-díjas textilművészt kértük fel, aki a felkérésre most a városnak nevet adó „fehér várat” jeleníti meg textiljében.

Széles, fehér és ezüst szalagokból készített 260 × 220 cm-es alkotásától azt várja, hogy – a derűs kék ég hátterében gyönyörűen mozogva – csillog és ide-oda játékosan tükröződik majd rajta a napfény. Az első látásra egyszerűnek látszó mű finoman rafinált, itt a textil nem marad síkban, hanem mintegy reliefet alkot. A szalagok egymáshoz való varrása harmonikaformát formáz, hogy a fény táncoltatása megtörténjen a felületén.

Bízunk benne, hogy május közepétől végéig ez az alkotás szépen teszi majd a dolgát. Reménykedünk, hogy idén a napfény is sokat játszik majd rajta.

Gondoljuk ez az új zászló – a régebbi művekkel együtt – jól mutat Székesfehérvár belvárosának több száz éves falai között, és az alatta járókelőknek hirdetni tudja a kortársművészet mindennapi gondolkodtató, örömhozó szerepét.