Kíváncsiak voltunk, hogy a 16 éves nem művészeti tagozatos diákok, hogyan gondolkoznak a kortárs képzőművészetről.
Írásaikat a közösségi szolgálat kereteit használva készítették számunkra. Gondolataikat, munkájukat köszönjük!
1. „Kortárs művészet a mi szemünkben
A hozzám hasonló, nem műértő tizenéves fiatalok körében a kortárs művészet sokszor nehezen megfogható. Nem sokan járunk galériákba, és nem hallunk a körülöttünk zajló művészekről, munkásságukról. Azonban a művészet része a mindennapi életünknek, ez nem kérdés. Az viszont inkább, hogy mi a véleményünk a modern művészetről. Ha a műalkotás szóra gondolunk többnyire hatalmas freskókra, szobrokra asszociálunk. Számomra ez sokkal tágabb jelentést szerzett, mióta a Vörösmarty Teremben megnyílt Muzsnay-tárlaton jártam. Szkeptikusként léptem a terembe, eleinte nem is értettem meg a grafikák, plasztikák mondanivalóját. Néhány mű előtt hosszú perceket töltöttem, hogy rájöjjek a lényegükre. Meglepetésemre, a többnyire borús hangulatú művek értelmet nyertek, megértettem. A néhány jelenetből álló képek képregénnyé rendeződtek a fejemben, és az egész történet ott volt bennem, mintha az enyém lenne.
Azért, hogy meg tudjon érinteni egy alkotás, nekünk is tennünk kell, esélyt kell adunk neki. Remélem, hogy a jövőben sikerül elérni, hogy ez ne csak különböző rétegeké, hanem mindenkié legyen, hiszen a művészet mindenkié.
Pátkai Kinga”
„Hamis memória
Ha azt kérdezik, hogy milyen volt a 16. Kortárs Művészeti Fesztivál fehérvári művészeinek kiállítása a Pelikán Galériában, én arra csak annyit felelek, hogy elgondolkodtató. Belépek a kiállító terembe és körbenézek, majd a hozzám legközelebbi képhez lépek. Megjelenik előttem egy világ, egy művészi világ. A képen négyszög alakzatok láthatóak, amikben egy-két képkocka van. A képkockákat a mindennapi életből merítette az alkotó: egy házaspár élete; közös ebéd, majd az asszony a férje nyakkendőjét igazítja, aztán a következő képen egy vödör meleg vízben melegítik fel a lábaikat, ezután az esti nyugalom, és végül az asszony egy csésze kávéval a kezében és mellette egy üres kávéscsésze. Az élet múlandósága jelenik meg egy művészeti alkotásba tömörítve. Jobban megnézem a képet és felfedezem, hogy a képkockák egy-egy helyiségbe vannak rendezve és a kép egésze egy ház felülnézeti rajza. Az alkotás címe: Holtomiglan-holtodiglan.
Gratulálok az alkotónak, Szabó Noéminek. A rejtvényt megfejtve haladok tovább további “kihívásokat” keresve.
Köszönöm!A közösségi szolgálat egyik résztvevője: Madarász Mónika”
