Muzsnay Ákos Munkácsy-díjas grafikusművész alkotásaiból nyílt kiállítás május 13-án a Vörösmarty Teremben; a tárlat május 30-ig látogatható.

A megnyitó közönségét Lakner József, a Vörösmarty Társaság Áron Nagy Lajos Művészetbarát Körének elnöke köszöntötte, és felolvasta Arató Antal, a Társaság művészeti alelnökének gondolatait, aki személyesen nem tudott jelen lenni a kiállítás megnyitóján – Arató Antal ilyen írásos formában mutatta be a tárlatot megnyitó Jász Attila József Attila-díjas költőt, az Új Forrás főszerkesztőjét.

Jász Attila elhozott magával egy olyan, az Új Forrás Kiadó gondozásában megjelent kötetet, amely válogatást ad az alkotó életművének legfontosabb darabjaiból, valamint a Muzsnay-főműveként emlegetett hétrészes képsorozatról készült fotók is láthatók az első oldalakon. A képek mellett egy életút-beszélgetés is található a könyvben: Jász Attila hosszú interjújából sok mindent megtudhatunk Muzsnay pályakezdéséről, művészi elképzeléseiről.

Muzsnay Ákos, aki három évtizede meghatározó alkotója volt a magyar képzőművészeti életnek, 1945. április 30-án született Budapesten. Művészeti tanulmányait autodidakta módon végezte. Számtalan mestere volt, akiktől elsajátított különböző technikákat, ismereteket; szellemi mestereinek Körösi Csoma Sándort és Kondor Bélát tartja. Főként grafikusművészként ismert, de készített érméket és kisplasztikákat is. 1989-ben és 1991-ben a Soproni Éremművészeti Biennálén, majd a XXIV. FIDEM-en (Magyar Nemzeti Galéria, 1994) a Legszebb Magyar Érem díjat kapta. Részt vett számos kiállításon. 2006-ban Munkácsy-díjjal ismerték el munkásságát.

Lírai érzékenységű vagy drámai feszültségekkel teli művészetének ihletői gyakran a költészeti művek (pl. József Attila, Radnóti Miklós, Pilinszky János), vagy a képzőművészet, a zene (pl. Rembrandt, Bartók Béla), a filmművészet (Tarkovszkij).

„Az emberi létformák általános lehetetlenülésében látja a magány és a társas lét sokrétű buktatóit, s ezeket egymást kereső, egymás felé nyúló és mégis eltaszító alakzatokban még repdeső vagy roskadozó mozdulattöredékek útján jelzi. Figuráit nem az allegóriák klasszikus mezítelenségében, hanem a rejtőző tartalmak sejtetésére inkább alkalmas mezben, fátyolkendőbe burkolva ábrázolja.” (Supka Magdolna)

A tárlaton érmeit, kisplasztikáit is láthatjuk.

További információk a műsornaptárban »

(Fotó: Vadász Imre)