A Szent István Király Múzeum legújabb, Variációk az absztraktra című kiállítása különleges, impulzív táncelőadással nyílt meg május 15-én, 19 órakor a Csók István Képtárban.

Arany Virággal és Hadi Júliával, a bodylotion co-dance társulat két táncosával beszélgettem Sőrés Zsoltról és az Itt se ott se című előadásuk részleteiről.

„Sőrés Zsolttal már régóta ismerjük egymást, több projekten dolgoztunk már együtt, élő improvizációkat is csináltunk már Pannonhalmán. Az előző előadásainkhoz is készített zenét, így amikor felkértek bennünket a fehérvári előadásra, őt kerestük meg és kértük fel zenei konzulensnek. Egyrészt, mert ez egy képzőművészeti téma, és Sőrés elég nagy tudású ezen a téren. Király Ernő zeneszerző műveit javasolta, akit személyesen is ismert, a mestere volt. Mesélt Király Ernő munkásságról, és olyan exkluzív zenei anyagot kaptunk tőle, amik nem annyira ismertek, azokból válogathattunk” – mondta Hadi Júlia.

Arany Virág hozzáfűzte: „Nagyon izgalmasak Király Ernő grafikus-partitúrái és a Flora-ciklus, amelyek tulajdonképpen absztrakt zenei anyagok. A Flora-ciklusban különböző virágokat zenéltek el, meghatározott szabályok alapján, de a grafikus partitúrák is hasonló alapelvre épültek.* Mindkettőnél úgy éreztük, hogy nagyon jól tud kapcsolódni ehhez az anyaghoz. Sőrés Zsoltnak egyébként sem titkolt szándéka, hogy ezt a hagyatékot, Király Ernő hagyatékát éltesse, népszerűsítse.”

* 1974-ben konstruált, citerákból összeépített, kihangosított, preparált citrafont és az 1976-os, alumíniumlemezből, hangszedőből és preparátumokból épített tablofont, ahol is a kottát, grafikát tartalmazó papírt a fémlemezre helyezve „lerajzolhatjuk” a hangot és grafikus partitúrákat eredményezett, amelyek, ahogy mind jobban elszakadtak a hagyományos kottaírástól, annál egyedibb hangcsoportok és „kvázi-kompozíciók” megjelenítésére lettek alkalmasak.
Forrás: Sőrés Zsolt: Vizuális zene, hangszerinstallációk és folklórista avantgárd – néhány gondolat Király Ernő újrafelfedezéséhez.
www.tranzit.blog.hu 2012.03.14. 09:27

„A mozgásanyag alapját a Kemény Judit és Barta Lajos szobrainak billegő-lebegő állapota adta meg. Az előadás egy strukturált improvizáció volt, amiben kerestük ezeket a stabil pontokat. Egyrészt, jelen volt a szimmetria-aszimmetria érzet, ez volt a fix kiindulópontja a táncunknak. Ez az együtt is, de külön is, vagy, hogy a pici, apró részletekben mi az egyforma, mi a különböző. Tehát volt ez a fajta világ, illetve a támaszok és a páros alakítások; játék az egyensúllyal, billenésekkel. Ez az absztrahálás, amikor a tánc elején egy szituatív formát bontottunk le pusztán mozgásra. A kérdés, hogy hogyan tud absztrakt lenni egy jelenlét, vagy egy mozgás? A szobrok, rajzok fotói alapján készültünk az előadásra, és csak ma délután kerültünk bele ebbe a térbe és a délutáni próbánk során »komponáltuk« magunkat a kiállítás konkrét anyagához és teréhez.”

És hogy hogyan került egy szobanövény és egy aranyhal a szobrok közé?

„Az előadásba be akartunk becsempészni élő organikus dolgokat is, így jött az aranyhal és a növény. Az aranyhal szimbolikája, ebben a kis gömb akváriumban, az, ahogyan magában hordozza az elszigeteltség, az elmagányosodás és kirekesztettség jegyeit, ami egyrészt reflektál Kemény Judit politikai hátterére, mellőzöttségére is, de úgy általában, a jelen politikai helyzetére is.”

Arany Virág elmondta még: „Engem ebben még az az ellenpont is érdekelt, hogy ezek a szobrok milyen szilárdak, statikusak, és mégis, mennyire magunkban hordozzák a dinamikát és mozgást. Így a szobanövény és a hal a kis gömb akváriumban, ahogyan egy helyben tudnak állni, de az az állás mégis olyan vibráló, lebegő. Élő dolgok, amik nagyon statikusak, de statikusságuk mégis tele van élettel, mozgással.”

„Nagyon jó érzés volt itt táncolni, mert nagyon szép ez a kiállítás. Mindenkinek ajánljuk, tényleg, mert jó benne lenni” – mondták a táncosok helyeslően bólogatva, és ezt én csak megerősíteni tudom. A kiállítás 2015. augusztus 2-ig tekinthető meg, a Szent István Király Múzeum nyitvatartási idejében.

Fotó: Lőrincz Miklós