A Kortárs Művészeti Fesztiválnak nemcsak visszatérő előadói, fellépői, művészei vannak, hanem visszatérő szerzői is: Sławomir Mrożek lengyel drámaíró lassan házi szerzővé lép elő, az idei fesztiválon például két műve is terítékre kerül.
A budapesti Bárka Színház emblematikus előadása, az 1999 óta műsoron lévő Mulatság május 16-án, pénteken 20 órakor látható a Petőfi Kultúrtérben. Ezzel a művel a fesztivál közönsége 2004-ben találkozhatott először, a tragikomédia a Prospero Színkör produkciójaként aratott nagy sikert. Tavaly egy másik népszerű művét, az Emigránsokat a Szabad Színház mutatta be a fesztivál keretében, idén pedig újabb Mrożek-premier lesz: a Péntek 3 Tejátrum a Szerenád című darabot viszi színre május 17-én, szombaton 18 órakor a 16. Jam-Bory-vár programjában.
Mrożek a legtöbbet fordított lengyel szerző Magyarországon. Drámái és humoros elbeszélései már 1957 óta jelennek meg magyar nyelven, műveit gyakran játsszák a hazai színpadokon. Darabjai és elbeszélései azért kedveltek, mert groteszk látásmódja friss humorral párosul, történetei hétköznapi eseményeket mutatnak be, hősei reakciói pedig az emberi viselkedés abszurditását tárják fel.
Sławomir Mrożek lengyel dráma- és prózaíró, karikaturista, az abszurd-groteszk dráma világhírű mestere, a francia Becsületrend lovagja 1930. június 29-én született Borzecinben. Az 1950-es évektől jelentek meg szatirikus rajzai, 1958-tól ő szerkesztette a Postepowiec című hetilapot. Az újságíróskodás mellett novellistaként, majd drámaíróként is bemutatkozott. 1957-ben megjelent a didaktikus meséket parodizáló Az elefánt című elbeszéléskötete, amely lengyel irodalmi díjat nyert és nemzetközi hírnevet szerzett írójának.
„1930. június 29.-én születtem. Nem emlékszem, hogyan történt, kénytelen vagyok hát elhinni. Ha megkérdezni a bíróság, valóban megszülettem-e, nem mernék rá megesküdni, mert én személy szerint nem emlékszem semmire. Ha van valami más élet a halál után, valószínűleg a halálomra sem fogok emlékezni. Elég szomorú, mert ez azt jelenti, hogy nem lehetünk biztosak sem abban, hogy vagyunk, sem abban, hogy nem vagyunk.” – Slawomir Mrozek
1958-ban írta első drámáját, a Rendőrséget. Az abszurd dramaturgiai elemeket alkalmazó, a lengyel színjátszást megújító színművet novelláskötetek, drámák, köztük a Nyílt tengeren és a Sztriptíz című egyfelvonásosok, valamint a Menekülés Délre szatirikus ifjúsági regény követték. 1964-ben írta máig leghíresebb művét, a Tangót, amelyben a generációk közötti konfliktusok ábrázolásán keresztül mutatja be miként változik át a fiatalság idealizmusa a hatalomért való gátlástalan harccá.
1963-ban elhagyta Lengyelországot, Olaszországba, majd Franciaországba ment, később az Egyesült Államokban és Mexikóban is élt, Magyarországon 2007-ben járt. Önkéntes száműzetésének tapasztalatai ihlették az 1974-ben írt Emigránsok című, az illúziók szétfoszlásáról szóló drámáját. 1996-ban, 33 évi emigráció után költözött vissza Krakkóba. Karikatúrái és írásai rendszeresen megjelentek a Gazeta Wyborcza hasábjain. 2002-ben agyvérzést kapott, ennek következtében újra meg kellett tanulnia pontosan fogalmaznia, és vissza kellett nyernie emlékezőképességét. Ezt a küzdelmet örökítette meg Baltazár című önéletrajzi könyvében. 2008-ban ismét elhagyta Lengyelországot, ezúttal egészségügyi okokból költözött Nizzába, ahol 2013. augusztus 15-én hunyt el.