Mrożek, a Kortárs házi szerzője

A Kortárs Művészeti Fesztiválnak nemcsak visszatérő előadói, fellépői, művészei vannak, hanem visszatérő szerzői is: Sławomir Mrożek lengyel drámaíró lassan házi szerzővé lép elő, az idei fesztiválon például két műve is terítékre kerül.

A budapesti Bárka Színház emblematikus előadása, az 1999 óta műsoron lévő Mulatság május 16-án, pénteken 20 órakor látható a Petőfi Kultúrtérben. Ezzel a művel a fesztivál közönsége 2004-ben találkozhatott először, a tragikomédia a Prospero Színkör produkciójaként aratott nagy sikert. Tavaly egy másik népszerű művét, az Emigránsokat a Szabad Színház mutatta be a fesztivál keretében, idén pedig újabb Mrożek-premier lesz: a Péntek 3 Tejátrum a  Szerenád című darabot viszi színre május 17-én, szombaton 18 órakor a 16. Jam-Bory-vár programjában.

Mrożek a legtöbbet fordított lengyel szerző Magyarországon. Drámái és humoros elbeszélései már 1957 óta jelennek meg magyar nyelven, műveit gyakran játsszák a hazai színpadokon. Darabjai és elbeszélései azért kedveltek, mert groteszk látásmódja friss humorral párosul, történetei hétköznapi eseményeket mutatnak be, hősei reakciói pedig az emberi viselkedés abszurditását tárják fel.

Sławomir Mrożek© The Polish Book Institute

Sławomir Mrożek
© The Polish Book Institute

Sławomir Mrożek lengyel dráma- és prózaíró, karikaturista, az abszurd-groteszk dráma világhírű mestere, a francia Becsületrend lovagja 1930. június 29-én született Borzecinben. Az 1950-es évektől jelentek meg szatirikus rajzai, 1958-tól ő szerkesztette a Postepowiec című hetilapot. Az újságíróskodás mellett novellistaként, majd drámaíróként is bemutatkozott. 1957-ben megjelent a didaktikus meséket parodizáló Az elefánt című elbeszéléskötete, amely lengyel irodalmi díjat nyert és nemzetközi hírnevet szerzett írójának.

„1930. június 29.-én születtem. Nem emlékszem, hogyan történt, kénytelen vagyok hát elhinni. Ha megkérdezni a bíróság, valóban megszülettem-e, nem mernék rá megesküdni, mert én személy szerint nem emlékszem semmire. Ha van valami más élet a halál után, valószínűleg a halálomra sem fogok emlékezni. Elég szomorú, mert ez azt jelenti, hogy nem lehetünk biztosak sem abban, hogy vagyunk, sem abban, hogy nem vagyunk.” – Slawomir Mrozek

1958-ban írta első drámáját, a Rendőrséget. Az abszurd dramaturgiai elemeket alkalmazó, a lengyel színjátszást megújító színművet novelláskötetek, drámák, köztük a Nyílt tengeren és a Sztriptíz című egyfelvonásosok, valamint a Menekülés Délre szatirikus ifjúsági regény követték. 1964-ben írta máig leghíresebb művét, a Tangót, amelyben a generációk közötti konfliktusok ábrázolásán keresztül mutatja be miként változik át a fiatalság idealizmusa a hatalomért való gátlástalan harccá.

1963-ban elhagyta Lengyelországot, Olaszországba, majd Franciaországba ment, később az Egyesült Államokban és Mexikóban is élt, Magyarországon 2007-ben járt. Önkéntes száműzetésének tapasztalatai ihlették az 1974-ben írt Emigránsok című, az illúziók szétfoszlásáról szóló drámáját. 1996-ban, 33 évi emigráció után költözött vissza Krakkóba. Karikatúrái és írásai rendszeresen megjelentek a Gazeta Wyborcza hasábjain. 2002-ben agyvérzést kapott, ennek következtében újra meg kellett tanulnia pontosan fogalmaznia, és vissza kellett nyernie emlékezőképességét. Ezt a küzdelmet örökítette meg Baltazár című önéletrajzi könyvében. 2008-ban ismét elhagyta Lengyelországot, ezúttal egészségügyi okokból költözött Nizzába, ahol 2013. augusztus 15-én hunyt el.