Repülni, szállni… címmel Szabados György kompozíciókat játszik a Grencsó Open Kollektív május 22-én, pénteken 19 órakor a Pelikán Kamaraszínházban.

Grencsó István társaival a nagy előd emlékéhez nyúl vissza, három évvel halála után, a muzsikustársak közül elsőként, és korai időszakának legfontosabb darabjait porolják le. Pozsár Mátéval, a Grencsó Open Kollektiv zongoristájával beszélgettem a Szabados György emlékére összeállított műsorukról.

„Nem ismertem személyesen Szabados Györgyöt, de a zenekarvezető Grencsó Istvánnak tanítómestere volt, zenéltek is egymással, ahogy Benkő Róberttel és Mezei Szilárddal is. Ketten vagyunk a zenekarból Miklós Szilveszterrel, akik csak akkor ismertük meg a munkáit, amikor készültünk erre a műsorra. Nagyon fontos számunkra ezeknek a daraboknak az életben tartása, vagy inkább: porondon tartása, hiszen Szabados György a magyar jazzhagyomány része, aki egy tökéletesen szabad zenei nyelvet dolgozott ki. Szabados szellemisége olyasvalakié, aki nagyon komolyan vette a munkáját: kvázi szertartásként, spirituális dologként gondolt a zenére. Arra törekedett, hogy komoly felkészültséggel játsszon, nagyon komoly figyelemmel, mély koncentrációval, miközben a zene formai alapjait próbálta feszegetni. A tanítványai megtanulták, hogy ne őt utánozzák, de törekedjenek arra, hogy a zenéjük olyan „szabadosos” legyen. Nekünk felelősség az ő munkáit továbbéltetni” – mondta Pozsár Máté.

A zongorista azt is elárulta, hogy a Szabados-darabok közben nagy szerepet kap az improvizálás, pontosabban a zenekar együtt improvizálása – ezt ők Grencsótól tanulják, ő pedig Szabadostól tanulta. „Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden darabnak van egy jól megkomponált része, ez tekinthető Szabados darabjának – ez jelöli ki az irányt az improvizációban. Nem homlokegyenest mutatja, hanem csak úgy meghatároz egy irányt, és mi ebből indulunk ki. De azt, hogy hova fut ki a dolog, nem tudhatjuk. Tehát: van ’A’ dolog (a leírt anyag) és van ’B’ dolog – az improvizáció, ami meghatározza, hogy merre megyünk. Ami pedig ’A’ dolog és ’B’ dolog között történik, az a zenész sajátja. Így ezek a darabok nem ismétlődhetnek meg soha, csak az érzetek, amit keltenek.”

„Noha itt nem szigorú szabályokról van szó; nem skáláról, nem klasszikus akkordokról, hanem pusztán zenei eszközökről, például ritmikáról. Szabados darabok nagyon jók, és nagyon szépek a különböző témák kompozíciói” – vélekedik Pozsár Máté. – „Én máshogy gondolok a darabokra, miközben játszom, de talán a zenei szabadságszint és a hozzáállásom ugyanaz lehet, mint Szabadosnál. Próbálok ugyanúgy gondolkodni, de azért a részletek mindig különbözőek lesznek.”